A barna medve az erdő királya,
Hatalmas termete félreállít bármily fát.
Szőre sötétbarna, szeme mélyen fürkésző,
Egyetlen pillantása is elég, hogy megijessze a vadat.
Télen hosszú álmot alszik a barlang mélyén,
Nyár elején pedig az erdőkön kirándul,
Vadászik, halászik, gyümölcsös kertekbe téved,
De az embertől távol tartja szívét és lelkét.
Bár néha kicsit zordnak tűnik a barna medve,
Igazából csak a természet része, ami körülvesz minket.
Hagyjuk, hogy éljen szabadon, a maga módján,
És tiszteljük őt az erdők, hegyek között járva.